- 
1938. május elsején a piarista gimnazisták (Salamon, Sipos, Szabó, Lovass, Kun.) 26-16-ra legyőzték a jogakadémistákat. Ez volt az első nyilvános kecskeméti kosárlabda mérkőzés. Tizenegy évvel később az akkor újra az alapításkori nevén szereplő KTE (vagyis akkor KMTE) működtette a kosárlabda-szakosztályt.
1947 januárjának utolsó napjaiban az öreg kollégisták megmérkőztek az egykori diákokkal, az öreg kollégisták 49:28 arányban győztek. A legjobb dobók: Matolcsy (az Orbán kormány miniszterének az édesapja, 17 pont), Major (14), Merétey (a híres orvosdoktor, 7), illetve Polgár (22).
Az időközben újfent összevont két kecskeméti egyesület, a KAC és a KMTE helyére lépő KSzTE (Kecskeméti Szakszervezeti Torna Egylet) szakosztályi listáján ott van a kosárlabda is, s mindjárt bajnokként került az NB II-be. 1949. augusztus 20-án már a KSzTE) mezében játszott a csapat, és nyert a KASE és a Salgótarján ellen, a következő év tavaszán pedig legyőzte az MTK-t, az Egert és az FTC-t is.
Egyre többen kosárlabdáztak, így egyre több edzőre volt szükség: Berecz Vendel, Molnár Ferenc, Dragolovics Gyula, Szabó Zoltán és Guóth Iván mellett Nyirádi Imre foglalkozott a játékosokkal.
Emelgetés, majd pattogtatás
Ezeket az évtizedeket (döntően a múlt század második harmadát) Nyirádi Imre meggyőző személyes élményekkel, a sportág kiváló ismerőjének pontosságával, széles látókörű, sok nyarat megélt ember bölcsességével elmondott visszaemlékezésével idézzük fel.
„Először az atlétika vonzott. Az egyik ifjúsági mezei futóversenyen Szabó Miklós mögött a második lettem Ő is kecskeméti diák volt, csakúgy, mint Horváth Zoltán kardvívó olimpikon. Kedveltem a szertornát is. Végül a kosárlabdánál kötöttem ki. Más szabályok szerint játszottuk, mint ma, a labdát a tenyerünkön emelgetve vezettük, nem földhöz pattintva. Többnyire szabadtéren voltak a meccsek, a kosarat a palánk nélküli mászórúdra erősítették. A gimnázium minden osztályának volt csapatra, rendszeres iskolabajnokságot szerveztek évről-évre. Ritkán voltam olyan boldog, mint amikor ötödikesként legyőztük a nyolcadikosokat.
1947-től bontakozott ki Kecskeméten a ma oly népszerű és sikeres játék. Pénz hiányában több egyesület adta kézről-kézre a kosárlabdázókat. Örültem, amikor a Kecskeméti Testedző Egyesülethez kerültünk. A KMTE-ből akkor lett KSzTE, de mindenki KTE-ként emlegette az egyesületet. Örömmel mentem, mert apám 1926-tól a háború végéig a lila-fehérek vezetőségi tagja, egy időben alelnöke volt. Váltókért vállalt kezességvállalásokkal is segítette az egyesületet, s néha a bajok elhárítására a zsebébe kellett nyúlnia.
A második világháború előtt már palánkos kosárlabdát játszottunk. Gyorsan népszerűvé vált ez a sportág, erős csapat alakult ki. A közönség szereti, ha kedvencei győznek, és gyakran győztek. Akkor a testmagasság nem volt annyira meghatározó, mint napjainkban. Nálunk kimondottan kevés volt a hórihorgas kosaras. Éppen ezért nagy bajban voltunk, amikor a kétméteres szegedi Kemény ellen játszottunk. Azt tartottuk, hogy többet ésszel, furfanggal, gyorsasággal, mint testi erővel. Tombolva ünnepelte a közönség Hegedűst, amikor egy dobócsel után szinte a felugró Kemény alatt elhúzva, az ugrás lendületétől a védekezésre képtelen szegedi sportolót így átcselezve ért el kosarat.”
1964-ben aztán az abban az esztendőben alapított, a megyei tanács által támogatott Petőfi Kosárlabda Egyesület lett a kosarasok gazdája, majd nyolc év múltán betagosították a KSC-be.
Univer, a profi gazda
A szakosztály kisebb-nagyobb hullámvölgyek és hullámhegyek túlélése után az 1990-es évekre került bajba, a működése is komoly nehézségekkel járt, nemhogy a szebb, a korábbi sikeres élvonalbeli szerepléshez méltó eredmények elérése. Az Univer Szövetkezet előbb szponzorként állt a kosarasok mögé, majd 2001-ben életre hívott profi sportvállalkozásába előbb a KTE sportegyesületet fogadta be, majd a kosárlabda-szakosztályt is – itt kapcsolódott ismét a KTE és a kosárlabda.
„Azzal, hogy az Univer Szövetkezet átvette a Kecskeméti Testedző Egyesület irányítását, jelentős változások kezdődtek. A kosárlabda-szakosztály a jövőben a KTE keretében működik. Természetesen szeretnénk megőrizni a szakosztályok szakmai önállóságát.”
Mindezt Szarka Balázs, az Univer Szövetkezeti Rt. elnöke mondta a 2001-es szezon előtti sajtótájékoztatón.
A kecskeméti férfi kosárlabdasport eddigi története legfényesebb korszaka következett. Gazdaságilag és szervezetileg stabil, amolyan országos mintaklub lett az Univer KSE, amely rövid idő alatt szakmailag, gazdaságilag és presztízsértékben egyaránt az ország öt meghatározó klubja közé került.
Történelmi kosársiker
Meszlényi Róbert 2003-ban, az új időszámítás második NB I-es szezonjának kezdetén vette át a csapat irányítását, három és fél szezonon keresztül volt vezetőedzője a kosarasoknak. Az első évben 7., a másodikban 4. a harmadikban 6. helyen végzett a kecskeméti együttes, miközben a sikerekkel és a hatékony marketingmunkával sikerült elérni azt, ami korábban fontos cél volt: megteltek az öreg sportcsarnok lelátói, a legtöbb meccsen jóval a kezdés előtt már teltház volt. Közügy lett a kosárlabda, olyannyira, hogy kimondták a város vezetői: elsősorban a csapat sikerei miatt kezdtek bele a csarnok milliárdos felújításába.
A bajnokságban elért 4. helyezéssel a 2004-2005-ös idény hozta meg a legjobb bajnoki szezont és a leginkább szeretett csapatot (Boros Zoltán, Horváth Ákos, Fodor Gergely, Mérész Tamás, Dohány Péter, Horváth Csaba, Varga Milán, K. Tóth Gyula, Vida Máté, Cory Bradford, Chad McClendon, Bojan Lapov, Tomas Celej), a legtöbb hazai országos tv-közvetítést (6 élő mérkőzés), a legmagasabb átlagos nézőszám (1350/mérkőzés).
Ám a történelmi kosársiker a következő évben jött el.
Győzelem a Magyar Kupában
A bajnoki szezont fantasztikus mutatóval kezdte az együttes (10 forduló után 9 győzelem, 1 vereség), ám a Magyar Kupa nyolcaddöntőjében megsérült a csapat esze és legmagasabban jegyzett játékosa, az 1996-os Atlantai Olimpián a litván válogatottal bronzérmet szerző Rytis Vaisvila. Az ő kiválása nagyon megviselte a csapatot, csak nehezen sikerült pótolni a nagyszerű játékost, így a bajnokság végén a csapat a hatodik helyet tudta megszerezni.
Ám a Magyar Kupa visszaadott valamit abból, amit Vaisvila sérülésével elvett.
A kecskeméti együttes egymást követő második évben került a Magyar Kupa négyes döntőjébe (az előző kiírásban, 2005-ben a harmadik helyen végzett), amelyet a bajnoki cím és a Magyar Kupa védőjének otthonában, Pakson rendeztek. A házigazda Atomerőmű SE és az Univer KSE mellett a bajnoki ezüstérmes Debrecen és a harmadik Albacomp jutott be.
A Magyar Kupa kétnapos döntőjén az első napon a két elődöntőt játszották, a Paks az Albacompot, az Univer KSE a Debrecent győzte le nagy csatában. Jöhetett a másnapi döntő a házigazda Paks ellen. A döntőre teljesen megtelt a kecskeméti szurkolóknak fenntartott lelátórész, lehettek, vagy 500-an, mások mellett a város ifjúsági és sportbizottságának vezetője, dr. Szabó Attila is elutazott Paksra.
A döntő rendkívül izgalmasan alakult, hol egyik, hol másik csapat vezetett néhány ponttal. Az utolsó másfél percben a higgadtabb kecskeméti játékosok végül megnyerték a mérkőzést, igaz ugyan, hogy az utolsó másodpercig izgulniuk kellett azért, hogy a Paks ne tudjon egyenlíteni.
A pályán azonnal hatalmas ünneplés kezdődött, a kecskeméti szurkolók berohantak a pályára, és a játékosokkal együtt ünnepelték Kecskemét fennállásának legnagyobb kosaras sikerét.
A meccset követően hosszú autókonvoj kísérte haza a csapat buszát, s mire a küldöttség megérkezett Kecskemét főterére, a klub menedzsere, Sörös Jenő által (a helyi Gong Rádió segítségével) a Paks-Kecskemét út idején megszervezett bulira már legalább ezer szurkoló érkezett, és dalolva, rigmusokat skandálva fogadta a győzteseket.
„A kupa első útja Kecskemétre"
Idézet a kosárlabdacsapat következő hazai meccsére készült műsorfüzetből:
Immár nyolc napja őrzi Kecskemét, az Univer KSE a díszes Magyar Kupa serleget. Azt a serleges, amelyet április 28-án a kupasorozat története során először emelhetett magasba kecskeméti játékos. S hogy miről mesélhetne a kupa eddigi röpke kecskeméti időszakának emlékeként?
*
A kupadöntő előtt a legtöbben az Univer KSE-t látták a négy résztvevő közül legkevésbé esélyesnek a végső diadalra. A Debrecen elleni fantasztikus játék ugyan a legtöbbeket már elgondolkodtatta a Pakssal vívandó döntő előtt, ám mégis a hazai pályán játszó ASE mellett volt a nagyobb esély.
Természetesen a klub vezetői nagyon bíztak a jó szereplésben, de még a pénteki döntő napján sem kezdődött semmiféle szervezés egy remélt ünnepség kapcsán – mindössze a csapatot szállító Kunság Volán buszára, a gyönyörű Volvo hűtőjébe került be nagy titokban 12 palack pezsgő.
*
Nagy Lajos, a csapat állandó sofőre a döntő utolsó perceiben rajtra készen állt a pálya szélén, neki fontos feladata volt – ha úgy alakul. Leste az eredményjelzőt, leste az órát, várta a jelet. Amikor aztán az utolsó paksi dobás is elkerülte a kecskeméti gyűrűt, elindult. Nem, nem a pálya felé, hogy a valamelyik játékos nyakába ugorjon, hanem a busz felé. Ő volt ugyanis a pezsgősfutár. Pillanatokkal később aztán már durrantak is a palackok.
*
Meszlényi Róbert tizenöt éve, 1991 óta erre készült. Amikor az első gyakorlást vezette kosárlabdaedzőként, azzal a céllal vágott bele a munkába, hogy legyen egy hálója. Ez ugyanis a kosaras edzők vágya, a sikerük jelképe, a győztes meccs után a gyűrűről levágott háló. Ő sem tétovázott, hanem vágta, vágta a hálót, és közben cikáztak a fejében a gondolatok. A soproni első edzésről, a lányokkal, a Soproni Postással elvesztett bajnoki döntőről, az idei év megpróbáltatásairól, arról, hogy a kisfia másnap lesz két éves. Aztán, már hálóval a nyakán figyelte a játékosai örömtáncát a kupával – tudta, honnan indult, és látja, hová ért.
*
Két roppant elegáns, idősödő úr lép oda a kecskeméti buszhoz, paksi sál a nyakukban, gratulálnak Bojan Lapovnak, majd annyit mondanak: „nagyon jó meccs volt, nagyon jól játszott a csapatuk, roppant szimpatikus a szurkolótáboruk, ezért mi is könnyebben viseljük a vereséget.”
*
„Há-rom kört, há-rom kört” – így a csapat a buszon, és Lajos, aki mellett elöl, a szélvédőnél ott pihen a kupa, valamennyi körforgalomban három kört tesz meg, mögötte tucatnyinál is több kecskeméti autó zászlólengetve követi a példát.
*
Már szól a zene a főtéren, pedig a meccsekről ismert technikus a döntő lefújásakor még Szolnokon dolgozott egy rendezvényen. Ám az első telefonhívásra ugrott, és mire a csapat megérkezett a városháza elé, már világítottak a reflektorok, szólt a mérkőzéseken megszokott zene. És persze ott volt Fekete Robert, a mérkőzések „hangembere”, aki egy családi partit hagyott ott azonnal a csapat és a szurkolók kedvéért.
*
A csapat a főtéri fogadás után a Kisbugaci Csárdában vacsorázik. Szabó László, a klub egyik utánpótlásedzője is ott van persze. Sőt, ha ő nem lett volna ott – akkor. Ugyanis amikor Kecskeméten, a kilencvenes évek elején halódott a férfi kosárlabda, ő volt az egyik élharcosa a sportág megmentésének, ma is ő a Petőfi Kosárlabda Alapítvány elnöke. Naná, hogy rettenetesen boldog.”
A kupagyőztes csapat tagjai: Horváth Csaba, Gémes Levente, Bojan Lapov, Csorvási Milan, Chad McClendon, Tomas Celej, Mérész Csaba, Vida Máté, Halmai Tamás, Rytis Vaisvila, Srdjan Jovanovics, Tóth Péter, Cory Bradford.
Vezetőedző: Meszlényi Róbert, edző: Forray Gábor, masszőr: Kovács István
Szakosztályelnök: Molitórisz Károly, szakosztály-igazgató: Tóth Viktor, ügyvezető igazgató: Halász Rudolfné, klubmenedzser: Sörös Jenő
Új kihívás előtt a kosarasok
A következő két szezonban a csapat elmaradt a várakozásoktól, nem jutott a rájátszásba, ugyanakkor az Univer Cégcsoport a gazdasági válság kényszere miatt kénytelen volt megszüntetni a profi kosárlabda éves szinten sok tízmilliós támogatását.
Okkal tartottak ekkor sokan az élvonalbeli kecskeméti kosárlabdázás megszűnésétől.
A közvélemény nyomására az akkor oly sikeres város (erre az időszakra tehető a Mercedes beruházás megindulása, a csatornázás befejezése, a megyei kórház fejlesztésének elindulása stb) nem engedhette meg a megszűnés csúfságát. Az irgalmatlan megszorítások ellenére a város sportot értő és szerető polgármestere, dr. Zombor Gábor állt egy új városi kezdeményezés élére, és az önkormányzat egy saját tulajdonú sportvállalkozásba tömörítette a kosarasokat, a kézilabdásokat és a röplabdásokat (valamennyi élvonalbeli terem csapatsport).
A kosarasok irányításával megbízták a korábban játékosként és szakvezetőként is több klubban bizonyító Sztojan Ivkovics-ot, s a kiváló szervezési képességekkel is bíró edzővel a kosárlabdacsapat újra a hazai kosárlabda egyik erős együttese lett. Első lépésként Kecskemétre jött négy válogatott játékos, velük kialakult egy igen komoly eredményekre is képes csapat gerince. Melléjük több fiatal került a keretbe, akikkel a Sztojan Ivkovics edzői csapatában dolgozó Forray Gábor és Goran Miljkovics külön is nagyon sokat foglalkozott. Ennek a munkának köszönhető, hogy az U23-as csapat egymást követő két évben (2011, 2012) megnyerte a korosztálya magyar bajnokságát.
(Részlet Heltai Nándor: Szeretnivaló klub című, a KTE 100 éves történetét összefoglaló könyvből)
Egy lépés vissza, nagy lépés előre
A kosárlabdacsapatot is működtető gazdasági társaság szervezeti és gazdasági hátterében 2012 tavaszára kialakuló kezelhetetlen helyzet miatt a csapat vezetősége úgy döntött, hogy kiválik a közös szervezetből, és önálló gazdasági társaságot alapítva folytatja tovább a munkát. 2012 nyarát tizenegy kecskeméti nagyvállalat, s az ezeket irányító üzletemberek (Fornetti Kft., Félegyházi Kenyérgyár Kft., Hovány Kft., Bács-Zöldért Zrt., Medi-Print Kft., Mc’Donalds Kecskemét, Trimatic Kft., Ziccer Bt., Aranyhomok Szálloda Kft., Tanya Csárda Kft. és dr. Homoki Tamás ügyvéd) alapították meg a KTE Kosárlabda Klub Kft.-t, ez a szervezet vette át a kosárlabdacsapat működtetését.
Ezzel együtt a törvényi szabályozás csak arra adott lehetőséget, hogy a csapat az NB I B-ben, a második osztályban induljon. Sztojan Ivkovics maradt, vele együtt maradt szinte a teljes élvonalbeli csapat. A szakmai igazgató természetesen azonnal kiadta a jelszót: irány az élvonal. Célként egyértelműen az azonnali feljutás fogalmazták meg, valamint komoly, átlátható gazdasági alapokon nyugvó, a kosárlabdát a városban hosszú távra megalapozó szervezet kialakítását. Olyan szervezetét, amely segítségével a kosárlabda fontos részévé válik a város sportján kívül a társadalmi és gazdasági életnek és a családok mindennapjainak.
Fényes időszak, kiemelkedő siker
A KTE Kosárlabda Klub Kft. két igen nagy sikert könyvelhetett el működése első három esztendejében. Egyrészt sikerült egy tőkeerős támogatót megnyerni a csapat névadó szponzorának. A Duna Aszfalt az új klub első lépéseitől a csapat mellett volt, s a 2015-ös nyáron immár negyedik szezonját kezdhették a kosárlabdázók KTE-Duna Aszfalt néven.
A másik, elsősorban a pályához kötődő siker, hogy a klub fennállásának valamennyi évében szerzett érmet. A 2012-13-as idényben az NB I B-ben megnyert minden bajnoki mérkőzést és 100 %-os teljesítménnyel jutott fel az A-csoportba, emellett megnyerte a Hepp Kupát is. A 2013-14-es idényben a bajnokságban már a legjobbak között 5. helyen végzett, ugyanakkor a Magyar Kupában megszerezet a bronzérmet. A kecskeméti kosárlabda történetében 2009 óta íródó Stojan Ivkovic fejezet, amely minden kétséget kizáróan kiemelt helyen szerepel a legendáriumban, a roppant eredményes 2014-15-ös szezonban ért csúcsra. A csapat ebben az évben a bajnokságban második helyen végzett, ez pedig a kecskeméti kosárlabdasport történetének eddigi legjobb bajnoki eredménye. Ugyanebben az évben a kupában is sikerült megszerezni az ezüstérmet.
A szezon végén a kosárlabdaélet meghatározó tagja, Stojan Ivkovic távozott Kecskemétről, a tulajdonosok döntése értelmében pedig egy újonc, de az eddigi munkát és szellemiséget folytató edző, Boris Maljkovic érkezett. A célok megfogalmazásakor a vezetők a realitást figyelembe véve a rájátszásba jutást fogalmazták meg, mint komoly siker. Ugyanakkor jelentős eredmény az is, hogy a Mercedes-Benz Gyár Kosárlabda Akadémiával meglévő kiváló kapcsolatot kihasználva egyre több fiatal került a profi csapat keretébe.
A csapat a 2016-17-es évet már a fél év jászberényi kitérő után hazatért Forray Gábor irányításával kezdte, és mint kiderült, a vezetők döntése több évre meghatározta a kecskeméti profi kosárlabda mindennapjait. Forray egyértelműen képviseli azt a szellemiséget, amely a klub sajátja, kosárlabdáról vallott filozófiája pedig éppúgy alkalmazkodik a kecskeméti hagyományokhoz és sajátosságokhoz, mint a kor meghatározó szakmai változásaihoz. A komoly, racionális és stabil irányítás alatt működő klub Forray szakmai vezetésével a 2010-es évek végén várakozások felett teljesített, a klub pedig a folytonosság biztosítására 2021-ig meghosszabbította a szakember szerződését.
2019 egy különleges eseményt is hozott a klub, egyben a magyar kosárlabdázás életében. A vezetőség ugyanis a csapatkapitánynak, a kétszeres Magyar Bajnok, kétszeres Kupagyőztes, 92-szeres válogatott Wittmann Krisztiánnak – elismerve a magyar és a kecskeméti kosárlabdázás érdekében kifejtett tevékenységét – megbecsülésül karrierje végéig szóló szerződést adott, s a befejezésről természetesen a játékos dönthet majd. Ez az egyedi, a magyar kosárlabdában egyedülálló szerződés egyben azt is jelzi, miként vélekedik a kecskeméti klub azokról, akik Kecskemét érdekében képesek és hajlandók is tenni, áldozni, dolgozni.
A 2021/22-es szezon nyolcas kupadöntőjében Forray Gábor vezényletével bronzérmet szerzett a Duna Aszfalt-DTKH Kecskemét. Az Alba Fehérvárt 78-96-ra győzték le a debreceni Főnix Arénában.