- 
„Szijjja, barátom, Breszkó vagyok, neharagudjál már, hogy zavarlak, csak azért hívlak…”
Hányszor kezdtünk így egy beszélgetést – most meg csak ülök, nézem a fényképét, olvasom a rövid hírt. Tudtam, hogy megtörtént, de az elmúlt napokban valahogy nem állt össze értelmes szóvá az a sok-sok pillanat, ami eszembe jutott Bandiról. De a csarnokban helyére kerültek a gondolataim, a pillanatokból betűk lettek, a betűkből egy szó. Él bennem a hit a szó erejéről. A szó tisztaságáról, őszinteségéről, egyszerűségéről, arról, hogy a megfelelő szóval könnyebb megérteni és megértetni.
Nem ismertem jól Breszkó Andrást. Keveset tudok mindenről, ami a csarnok világán kívül vele kapcsolatos. Nem mondhatom azt, hogy bírtam a barátságát, vagy hogy hányszor, de hányszor mulattunk együtt.
Én a csarnokbeli Breszkó Andrást ismerem. A régivágású sportvezetőt, aki lojális, kitartó és őszinte, néha persze naív is, de mindig ugyanaz a cél: a röplabda érdeke. Nem sztáralkat, nem nyilatkozik, csak ha kérdezik, a „celebség” távol áll tőle. Isten tudja, hány néven, hány formában, hány vezetőséggel működött a helyi röplabda, ő pont ugyanazzal kelt és feküdt: hogyan lehetne jobb a csapat. Láttam a vívódását, amikor a megszűnés küszöbére került a klub, és láttam az örömét az aranyérmes korszakban. Volt, hogy félreállították, de amikor baj lett, ő megint ott volt, megmentőnek. Ha imádott sportjának tulajdonos kellett, az volt; ha intéző, vagy ügyvezető, vállalta; ha hálót kellett szerelni, ment előre; vizet szerzett, labdát cipelt… Ő még nem Whatsapp csoporton keresztül tartotta a kapcsolatot a játékosokkal, mégis - idős, fiatal, magyar, külföldi tudta: Bandi bá’-ra lehet számítani.
Breszkó Andrást nagyon kedveltem. Kedveltem benne a kollégát, sportvezetőt, a megszállott sportimádót. Bandi egyfajta eligazodási pont lett, mérhető egysége annak a sportvezetőnek, aki lojalitásával, eltökéltségével lehetőséget ad a jövő formálására.
Él bennem a hit a szó erejéről. Jelesül most annak a szónak az erejéről, ami arról jut eszembe, hogy elment a csarnokból egy kolléga, egy sportvezető, egy megszállott sportimádó, Breszkó András.
Ez a szó: tisztelet!
Jár neki.
Sörös Jenő
Szerző: Komáromy András, 22-03-07 14:42