- 
Sokan nem tudják róla, hogy kettős állampolgár, hiszen édesapja amerikai, míg édesanyja magyar. Budapesten született, és Magyarországon nőtt fel, mindössze három évet töltött az Amerikai Egyesült Államokban. Utánpótlás játékosként többször mondták rá az ellenfelek, hogy "játszik az amerikai gyerek", aztán meglepődtek, mikor folyékonyan szólalt meg magyarul. Manapság is sokszor angolul kezdenek vele beszélgetésbe, de ez őt egyáltalán nem zavarja, inkább poénos helyzetként éli meg. Chester Lewisszal, a KTE-Duna Aszfalt fiatal tehetségével beszélgettünk USA-ban töltött évekről, és a jelenről.
-Itt születtem Magyarországon, apukám amerikai állampolgár, anyukám pedig magyar – mondta el érdeklődésünkre a 22 éves játékon. - Mindkét nyelvet jól beszélem szüleim révén. Szerették volna, ha kipróbálom, milyen az Egyesült Államokban az élet. Gimnázium első osztályát kint jártam, majd hazajöttem. Tavaly és azelőtt visszamentem Los Angelesbe, a Whittier College hallgatója voltam. Nagyon szerettem ott élni, tanulni és kosárlabdázni, de sajnos anyagi okok miatt nem tudtam tovább folytatni az egyetemet. Ha majd az élet úgy hozza, akkor szívesen visszamennék még Amerikába, testvérem is kint él és dolgozik már pár éve Kentuckyban.
Mit tanultál kint?
- Még nem volt szakosodás igazán, az első két év ott arról szól, hogy mindenbe bele tudsz kóstolni. Nekem a fő tárgyaim az emberi test mozgásáról, rehabilitációjáról, gyógytornáról szóltak, de voltak üzleti és nyelvóráim is. Mindezek mellett az egyetemi kosárlabdacsapatban is játszottam.
Milyen volt az ottani sportélet?
- Egy kiváló közösség volt a csapaton belül, ráadásul jó eredményeket értünk el. Ott is irányítót játszottam. Elsősként, újoncként kevesebb játéklehetőséget kaptam, de így is nagyon fontos állomás volt ez a pályafutásomban. Rengeteget fejlődtem, főleg fizikálisan.
Hazaérkezésed után igazoltál Kecskemétre. A csonka bajnoki szezont tekintve, mennyire vagy elégedett a saját és a csapat teljesítményével?
- Úgy gondolom, hogy nagyon jól kaptuk el a rajtot, nagy skalpokat gyűjtöttünk be. Köszönhető volt ez a csapategységnek, illetve a hazai szurkolótábornak, akik mindig mellettünk álltak a csarnokban. Aztán sajnos jött egy rosszabb széria, és amikor már sikerült talán kilábalni belőle, akkor jött a koronavírus miatti döntés, hogy vége a mostani bajnokságnak. Összességében nem lehetünk elégedetlenek szerintem. Saját teljesítményemet tekintve azt kell mondanom, hogy hullámzó volt, lehetett volna jobb is. Az elkövetkezendő hetekben azon fogok dolgozni, hogy a lehető legjobb formában térjek vissza majd a csapathoz, amikor elhárul a veszélyhelyzet. Remélem minél előbb találkozhatok majd a srácokkal.
Hogyan tartod magad formában?
- A pályák és játszóterek Budapesten zárva vannak, így labdával nem tudok gyakorolni, ami nagyon furcsa egy kosaras számára. A Margitszigetre szoktam kijárni futni, természetesen a biztonsági előírásokat betartva, kellő távolságot tartva másoktól. Továbbá saját testsúlyos edzéseket végzek otthon. Ezek körülbelül napi 3 óra hosszát tesznek ki. Követem a szakmai stáb utasításait, annak megfelelően áll össze a napirendem. Használom a klubtól kapott Polar órát és mellkaspántot, a mért adatokat pedig küldöm rendszeresen.
Mit csinálsz szabadidődben?
- Most, hogy rengeteg idő szabadult fel, több idő marad a pihenésre. Általában filmeket, sorozatokat nézek, vagy pedig zenét hallgatok.
Szerző: Komáromy András, 20-04-09 14:27