- 
Bizonyosan kijelenthető: historikus sportolói személyiség a magyar kosárlabdában a Kecskeméten immár legendává nemesült kiváló kosárlabdázó, Karahodzic Kemal. A Duna Aszfal-DTKH Kecskemét játékosa pénteken, az NKA Pécs ellen játssza a 400. A-csoportos bajnoki mérkőzését a magyar bajnokságban, ezzel együtt Kecskeméten. A magyar kosárlabda történetében egyedülálló, hogy egy külföldi játékos (a kosárlabdában annak ellenére is külföldinek számít, hogy lassan tíz éve magyar állampolgársággal rendelkezik) ennyi ideig játszik a magyar bajnokságban, ráadásul megszakítás nélkül ugyanabban a klubban, Kecskeméten.
Emlékszik-e még arra a napra, mikor először találkozott a kecskeméti kosárlabda képviselőivel?
Persze, 2012-ben, nyár végén. Akkor még a Szabadka játékosa voltam és edzőmeccset játszottunk a Kecskeméttel. Utána egy étteremben megkérdezték, volna-e kedvem hozzájuk igazolni, én pedig úgy döntöttem, hogy igent mondok. Itt kezdődött el minden.
Akkor még nagyon fiatal volt, a húszas évei elején járt. Milyenek voltak az első benyomásai a Hírös városról, amikor ide érkezett?
Nagyon furcsa volt számomra, hiszen egy másik országban kellett beilleszkednem, új kultúrát megismerni, akkor még szinte ismeretlen emberekkel. Viszont az első pillanattól kezdve éreztem, hogy jól döntöttem, mert mindenki segített, bármilyen probléma is merült fel, rendkívül kedvesek voltak velem. Azóta is ez a hangulat lengi körbe a klubot, a második családom a KTE. Sokat köszönhetek Kecskemétnek. Itt lettem profi játékos, mindkét gyermekem ebben az időszakomban született. Fontos része a város az ő életüknek is, a feleségemmel nyugodtan élünk itt, vannak barátaink, tisztelnek minket. Itthon vagyok.
Kikre, mire emlékszik vissza jó szívvel a kecskeméti évekből?
Voltak nagyon szép sikereink. Játszhattam bajnoki döntőt, számos érmet szereztem a klubbal. A legszebb dolgok viszont személyekhez kötnek, akik a mai napig meghatározóak számomra. Ivkovic Stojant külön kiemelném, hiszen ő látta meg bennem a fantáziát. Rengeteget tanultam tőle a kosárlabdáról és az életről egyaránt. Később vele együtt a válogatottban is szolgálhattam Magyarországot, ami nagy megtiszteltetés számomra, soha nem felejthető élmény. A játékosok közül Wittmann Krisztián a mai napig csapattársam, vagy mondhatom, jóval több is annál. Ő igazi legenda. Marko Derasimovic és Rastko Dramicanin is fontos személyek, hiszen nagyon sok szezonon át harcoltunk együtt a kecskeméti sikerekért és egymásért persze. Nekem a kecskeméti öltöző nem csak a munkahelyem, hanem fontos életterem. Amikor belépek, tele vagyok érzelmekkel, emlékekkel, és olyan emberek vesznek körül, akikkel jól érzem magam, sokan a barátaim.
A fiatalok számára Ön igazi példakép, a pályafutása sokakat inspirál. Hogyan látja a következő generációk helyzetét?
Más az a generáció, amit én képviselek, mint a mostani fiataloké. A szerb mentalitás is különbözik a magyartól. Mi éhesebbek voltunk a sikerre, így a verseny is nagyobb volt, hogy ki tudj emelkedni a tömegből. Érdekes, hogy mégis itt, Magyarországon tanultam a legtöbbet a kosárlabdáról, az életről. Jó azt látni, hogy profi körülmények között nevelkedhetnek a fiatal tehetségek, és a kecskeméti akadémián folyó munka is minden lehetőséget megad számukra, hogy profi játékossá váljanak, ha beleteszik a mindennapos, alázatos és kemény munkát. Kecskeméten van jövője a fiataloknak. Drukkolok nekik, és ha tudom, segítem is őket, hogy minél többen eljussanak az élvonalig.
Adja magát a kérdés, hogy meddig tervez még profi szinten kosárlabdázni?
Egy-két évet szeretnék még játszani. Szerencsére a komolyabb sérülések elkerültek, és fizikálisan jó állapotban érzem magam, és ami fontosabb, továbbra is motivált vagyok. Bízom benne, hogy a KTE-ből vonulhatok majd vissza a profi sporttól. Hogy mikor? Az még a jövő zenéje.
Ha kimondjuk a tényt, hogy pénteken lép pályára 400. alkalommal a magyar élvonalbeli bajnokságban, akkor mi jut eszébe erről? Mit jelent ez az Ön számára?
Egyértelműen életem legnagyobb sikere ez. Egy srác vagyok, aki Szerbiából érkezett, és 400 meccsig jutott a magyar élvonalban. Őrült utazás volt ez a 13 év, én tudom csak egyedül, mennyi munka, mennyi plusz edzés, mennyi kitartás kellett ahhoz, hogy eljussak idáig. És boldog vagyok, hogy még mindig Kecskeméten játszhatok, a kecskeméti sikerekért léphetek pályára.
„Kemo" számokban
Első szezonja Kecskeméten
2012-13 NB I B 10 mérkőzés
Első A-csoportos mérkőzése: 2013. október 4., KTE-Duna Aszfalt—Kaposvár 84-58, 8 pontot dobott
Eddigi 399 mérkőzésének összesített statisztikája
24,8 perc 10,8 pont 6,7 lepattanó 1,4 gólpassz 17,9 VAL
Szerző: Komáromy András, 24-12-12 09:16