- 
Március 11-én elhunyt Szabó Mihály, a kecskeméti kosárlabdasport egyik megbecsült tagja. Mind játékosként, mind edzőként szerzett aranyérmet országos bajnokságokban, élete volt a kosárlabdás fiatalok oktatása, nevelése. Szabó Mihály 59 éves volt.
Egy biztos, ha valakire rákiabált, annak nem kellett újra szólni. Zengő hangja évtizedeken át töltötte be kedves iskolája, a Hunyadi tornacsarnokát, generációk nevelődtek Misi bácsi intelmei mellett a nyolcvanas évek elejétől napjainkig. De nem csupán akkor eresztette el a torkát, ha valaki ügyetlenkedett a labdával, akkor is pörölt, ha egyik-másik gyereke a csapatából tiszteletlenül, nem jó sportolóhoz méltón viselkedett. Azt vallotta, hogy egy edzőnek nem csak az edzéseket kell vezetnie, hanem nevelni, formálni, segíteni, tanítani is kell a fiatalokat.
Diákként kezdett kosárlabdázni a Hunyadi János Általános Iskolában, majd tagja lett a Bányai Gimnázium 1978-ban és 1980-ban országos középiskolás bajnokságot nyert csapatának, de számára nem a játék, hanem az edzői lét lett a legfontosabb. Húsz évesen már az akkori KSC egyik utánpótláscsapatát irányította, emellett előbb középfokú edzőként, majd 1991-ben szakedzőként végzett a Testnevelési Egyetemen. Később dolgozott Nagykőrösön is, de a kecskeméti kosárlabdának sohasem fordított hátat. Meghatározó szerepe volt abban, hogy az ezerkilencszázkilencvenes évek közepén újraszerveződött a városban a kosárlabdázás, amit aztán az Univer Cégcsoport karolt fel. Szabó Mihály civil foglalkozása mellett is folyamatosan dolgozott a kosárlabdában, edzőként kétszer nyert országos bajnoki címet korosztályos csapataival, játékosa volt mások mellett a magyar válogatottnál is számításba vett Horti Bálint. A Mercedes-Benz Gyár Nemzeti Kosárlabda Akadémia alapítása óta tagja volt az edzői kollektívának, a szervezet fennállásának 5. évfordulóján addigi munkássága elismeréseként ő kapta az Akadémia Nívódíját.
Éveken át harcolt sportemberhez méltón betegséggel, kínnal, fájdalommal, harcában az igazi terápia számára mindvégig a csapata, az edzés, a kosárlabda volt. Mígnem találkozott a legyőzhetetlennel…
A kecskeméti kosárlabdázás nem csupán egy edzővel lett szegényebb, hanem egy kiváló szakemberrel, kollégával, nevelővel, baráttal, aki nagy űrt hagy maga után.
Szerző: Komáromy András, 21-03-12 10:59