- 
A Magyar Kupában a 4., míg az élvonalbeli bajnokságban a 7. helyen végzett a 2022-23-as szezonban a Duna Aszfalt-DTKH Kecskemét. A rutinos kosárlabdázókra és fiatal tehetségekre építő vezetőedző, Forray Gábor szerint sikeres évadot tudhatnak maguk mögött. Wittmann Krisztián csapatkapitány kiemelte a csapategységet, és termesztésen a szurkolókat, akik nélkül nem tudtak volna hétről hétre megfelelően teljesíteni a rendkívül kiélezett és intenzív évadban.
Elvárások és realitások
- Az ezt megelőző szezon sikeres szereplése bizonyos szempontból nagy elvárást támasztott a csapattal szemben, és természetesen mi is szerettük volna megmutatni, hogy nem egyszeri, kifutott eredményről van szó – kezdte évértékelőjét Forray Gábor vezetőedző. - Úgy gondolom sikerült bizonyítani, hogy a Kecskeméttel számolni kell. Büszke vagyok a klubra, a csapatra, a szurkolókra, mert sikeres volt a 2022-23-as évadunk is. Ne felejtsük az sem, hogy a klub U20-as csapata bejutott a bajnoki döntőbe, ahol a 6. helyet szerezte meg, ami igen szép eredmény. Minden játékosról elmondható, hogy kiváló személyiség mind a pályán, mind a civil életben. Igazolásaink jól illeszkedtek filozófiánkba minden téren. Külön öröm számomra, hogy Kucsera Dániel személyében olyan magyar játékost adtunk a honi kosárlabdának, aki az U23-as szabály alól kikerülve is megállta a helyét az első osztályban. Ezt a tendenciát akarjuk folytatni a jövőben is, és úgy gondolom, jó úton járunk. Nálunk a fiatalok két-három évvel fiatalabbak, mint az U23-as korhatár legmagasabb életkora. Ha marad, ha nem ez a szabály a jövőben, mi akkor is arra fogunk törekedni, hogy legyenek stabil, kecskeméti kötődésű játékosaink. A fokozatosság elve viszont itt különösen fontos, nem lehet elvárni tőlük, hogy ők nyerjék meg a meccseket, vagy hogy cipeljék a csapatot a hátukon. Mindennek megvan a maga ideje, az idei szezonban nagyon sok értékes tapasztalatot szerezhettek.
Teljesültek a kitűzött célok
- Négy győzelemmel rajtoltunk, ott voltunk a tabella elején, és már többen azt gondolták, hogy nekünk már a bajnoki címre kell bejelentkezni, noha ez nem volt realitás. Ezt követően be is bizonyosodott, hogy egy rendkívül kiélezett, nehéz bajnoki év lesz a mostani. Voltak olyan mérkőzések, amelyeket sajnálok, hogy nem nyertünk meg, de voltak ugyanakkor bravúros sikereink idegenben, például Szolnokon, Körmenden, Debrecenben vagy Zalaegerszegen. Ezek kellettek ahhoz, hogy tizenöt győzelemmel zárjuk az alapszakaszt, ami egyébként több, mint az előző évben volt, és teljesítsük kitűzött céljainkat. A Magyar Kupába simán kvalifikáltuk magunkat, majd a négyes döntőbe is bekerültünk, ami úgy gondolom, hogy nagy fegyvertény, pláne úgy, hogy a Paks otthonában vívtuk ezt ki. Igaz, itt fontos játékost veszítettünk itt el, Milos Borisov ujja eltört, így mentünk neki a budapesti kupadöntőnek. A Falcót megszorongattuk, majd a bronzmeccsen fejet kellett hajtanunk a jobb Szolnok előtt, de ott is megmutattuk, a KTE-vel számolni kell, és karakteres gárda vagyunk. A rájátszásba akár kedvezőbb helyen is bekerülhettünk volna, de ez már történelem. Rögtön a kupadöntő hétvégéje után pár nappal kezdtünk az Alba Fehérvár ellen, nagyon intenzív időszak volt ez számunkra. Az Alba egy egész hetet tudott készülni ránk, és ennek ellenére is nagy csatára késztettük a későbbi ezüstérmest a párharcban, amire szintén büszke vagyok. Itt is voltak vezéráldozatok, hiszen Klobucar és Kucsera is sérülést szenvedett, így három játékossal szűkült kerettel, mehettünk neki a Szolnok elleni folytatásnak. Az 5-8. helyekért folyó küzdelmek során azt a célt tűztük ki, hogy fiataljaink minél több értékes játékpercet kapjanak. Éles helyzetben tudtak tapasztalatokat szerezni, ami fontos a jövőt illetően. A Szolnok ellen is mindent megtettünk, picin múlt, hogy ötödik meccsre kényszerítsük őket. A Sopron ellen pedig hátrányból fordítottunk, és végül megszereztük a 7. helyet, ami azt gondolom, hogy szép teljesítmény. Elégedettek lehetünk az elért eredményekkel, pláne ha azt nézzük, hogy milyen csapatokat előztünk meg.
Állandóság, stabilitás, identitás
- Van identitásunk, és ennek mentén dolgozunk tovább következetesen. Az állandóság, a stabilitás biztosítása nagyon nehéz feladat, de az eddigi tapasztalatok alapján ezt mindig sikerült megoldanunk. Azt látjuk, hogy kell frissíteni a keretünkön, és azon dolgozunk, hogy megtaláljuk a megfelelő kosárlabdázókat, akik tudnak rendszerben gondolkozni és ebben jól teljesíteni. Olyan csapatot szeretnénk építeni most is, amely szerethető és őszinte játékot nyújt, ezzel is kiszolgálva kitartó, lelkes közönségünket.
Wittmann Krisztián, a büszke csapatkapitány
„Emelt fővel tekinthetünk vissza a szezonra, hiszen mindent megtettünk a célunk megvalósításáért, és azért is, hogy minél több örömet szerezzünk a kecskemétieknek. Az elért eredmények szerintem reálisak. A rájátszásba bekerülés mindig egy alap elvárás a csapattal szemben. A kupában való szereplés is ennek mondható, az talán külön örömre ad okot, hogy ismét a négyes döntőben képviseltük a várost. Csapatkapitányként büszke vagyok a csapattársaimra, és szurkolóinkra is. Közösen értük el az eredményeket. Ezt az utat kell folytatnunk. Jól látszott, ha kollektívan kosárlabdázunk, a saját stílusunkban, akkor bárkit képesek vagyunk legyőzni. Úgy vélem, hogy a keretből a fiatal játékosok rendkívül sokat tudtak hozzátenni az eredményeinkhez, és bízom benne, hogy azokat a tapasztalatokat, amiket most gyűjtöttek, tudják kamatoztatni a jövőben is. Fontos szerepük van nálunk, és nemcsak nálunk, hanem az egész magyar kosárlabdában. A Mercedes-Benz Gyár Nemzeti Kosárlabda Akadémiáról folyamatos az utánpótlás, így a kecskeméti kosárlabda jövője biztosított, és remélem, még én is sokáig tudok segíteni ebben a munkában.”
Szerző: Komáromy András, 23-06-08 17:00