- 
A még csak 19 éves tehetséges számára adott volt az út a kosárlabdához, hiszen édesanyja, Rausch Anikó válogatott játékos volt, míg édesapja kosárlabda tréner. Az imádott sportágon túl szabadidejében - amiből most van több a veszélyhelyzet idején - a művészet felé fordul, hogy annak több vállfajában is megmutassa magát a nagyvilágnak.
Sokszínű személyiség vagy, és talán több időd marad most a kosárlabdán túli tevékenységekre is. Volt művészi kötődés a családban? Hogyan kezdődött ez számodra?
Nem volt jelen a művészeti véna a családban, a szüleim a sport világából érkeztek. Engem érdekelt viszont már egészen kicsi korom óta a rajzolás, a kreatív dolgok. A pesti gimnáziumi évek alatt az osztálytársaimmal alakult ki bennünk a közös érdeklődés a rajzolás, majd a graffiti iránt. Először rajzfilmszerű karaktereket terveztünk papíron, majd ahogy együtt fejlődtünk, úgy alakult ki végül, hogy falakra is elkezdjünk dolgozni. Többen is csatlakoztak aztán hozzánk, lett egy 4-5 fős bandánk, akikkel igyekeztünk segíteni egymást a fejlődés útján. YouTube-ról és más közösségi médiafelületekről inspirálódtunk, leginkább amerikai művészek videóiból. Kialakult az évek alatt egy saját stílus, amiben több dizájnelem van, és olyan letisztult vonalak, figurák, amelyek közérthetőbbek. A graffitire már kevesebb idő jut mostanában, inkább a ruhatervezés érdekel, ebben szeretek alkotni.
Döme graffiti munkái
A legutóbb elkészült graffiti
Hogyan jött a divat, a ruhatervezés iránti érdeklődés az életedbe?
A mi generációnk az Instagramon tölt sok időt, onnan merítünk ötleteket hazai és külföldi kortárs művészektől, előadóktól. Nekem Kanye West volt az a személy, aki miatt elkezdett érdekelni a divat. A zenéje mellett megtetszett a stílusa. Baráti társaságomban is szerettünk divatosan öltözködni, minél menőbben kinézni. Jött egy alternatív vonal, amely már arról szólt, hogy jó minőségű használt ruhákat kezdtünk el átalakítani saját ötletekkel. Számomra a graffiti rajzok adták az alapot, azokat szerettem volna a ruhákra varázsolni. Eleinte csak pólókra kezdtem el stencileket készíteni, majd jött a többi ruhadarab és ötlet folyamatosan. Majd egy ismerősöm által ismertem meg egy lányt, aki most a legjobb barátnőm. Ő akkor kezdte el Smörgas néven a saját márkáját építeni. Gyorsan kialakult a közös hang, és általa kerültem még közelebb a divathoz. Megosztotta velem a tapasztalatait, most például segített varrógépet választani, amivel a legkönnyebb lesz dolgoznom. Ez a második év, hogy ruhatervezéssel foglalkozom. Az első évben 5-6 ruhát terveztem, készítettem el, kifejezetten saját magamnak, nem eladási céllal készültek. Aztán volt pár pólónyomtatás, azokból a baráti körön belül el is kelt pár darab, de nem ez volt az elsődleges cél. Továbbá az Instagramon követek sok divattal foglalkozó oldalt, és az egyiknek, a BlockStocknak egy vásárára ellátogattam, és ott beszélgettünk az egyik ismerős tervezővel, és egy irányba mutattak az elképzeléseink. A közös munka elkezdődött, ők adták a ruhákat, én pedig festettem rájuk. Fél év alatt alakult ki a jelenlegi kollekció, amiből lett volna márciusban egy bemutató is, ám ezt most a koronavírus veszélyhelyzet miatt elnapoltuk.
Játékosunk által tervezett ruhák, amelyeken megjelennek a graffitis stílusjegyek.
Úgy tudom, hogy szöveg-és zeneírással is elkezdtél foglalkozni mesélj erről!
Az egyik legjobb barátom a graffitis körből, Bartha Zsombor (művésznevén Chris Villon) kezdett el rappelni, ezután kaptam kedvet én is. Elkezdtem figyelni a magyar újvonalas rap szcénát. Közülük Baba Aziz és az IBBIGang munkái inspiráltak afelé, hogy én is kipróbáljam magam. Szerettem egyébként is verseket, szövegeket írni, így ez a része a zeneszerzésnek már megvolt bennem. Sokáig viszont idő hiányában ezekből nem lett komolyabb projekt, most viszont, hogy itthon vagyok, az utóbbi hetekben sikerült egy komolyabb stúdiófelszerelést összeraknom, és elkezdtem a munkát ezen a téren is. A magam útját járom, még az elején vagyok, de már van pár szám, ami elkészült, és jók a visszajelzések.
Képkocka Döme (művésznevén: VERYRAREDOME) egyik számának készülő klipjéből.
A többi játékos ismeri ezt a művészi oldalad?
Nem igazán szeretem a kosárlabdába, a munkámba bevonni ezeket a dolgaimat, de páran tudják, főleg a fiatalabbak közül a csapatból, hogy miket alkotok. Plézer Gáborral a legszorosabb a viszonyom, jó barátságban vagyunk, ő szokott nekem pozitív visszacsatolásokat adni. Legutóbb viszont már Révész Ádám is írt, hogy tetszik neki a zeném.
A csapattársaid közül Cleveland Thomas is zenél, sőt idén albumot is adott ki. Vele a kosárlabdán túl volt-e ebben közös együttműködés?
Clevelanddel még szezon közben beszélgettünk a zenéről, nagyon segítőkész volt, mondta is, hogy megmutat pár dolgot, de aztán végül az élet közbeszólt, és nem lett belőle konkrétum. Bízom benne, hogyha véget ér a világon a pandémiás helyzet, akkor tudunk még közösen dolgozni.
Mik a terveid a jövőt illetően?
Most a kecskeméti Bolyai János Gimnázium végzős diákja vagyok, jövőre az ELTE szakedzői képzésére szeretnék járni, és a kosárlabdára még több hangsúlyt fektetni. Ha a tanulmányok és a kosárlabda mellett belefér, akkor természetesen szeretnék a ruhatervezéssel és zenével is komolyabban foglalkozni, és akár karriert is építeni benne, de egyelőre ezek most önkifejező eszközök inkább a számomra.
Szerző: Komáromy András, 20-04-14 08:03