- 
A Duna Aszfalt-DTKH Kecskemét egykori magyar válogatott játékosával, Wittmann Krisztiánnal folytatta interjú-sorozatát az mkosz.hu. A kecskeméti "cséká" szerint nem árt, ha egy csapatkapitánynak van humorérzéke is.
Mit jelent számodra, hogy csapatod kapitánya lehetsz?
2009-ben lettem először csapatkapitány Kecskeméten, és azóta is bíznak bennem a csapatnál, a szakmai vezetésben, ami óriási megtiszteltetés és felelősség is egyben számomra. Jóleső érzés, hogy megvan ez a bizalom felém, hisznek a képességeimben. Bízom benne, hogy sok fiatalnak példát tudtam mutatni eddigi pályafutásom alatt, és még szeretnék bizonyítani a továbbiakban is.
Kitől örökölted meg ezt a titulust és mit tanultál tőle erről a szerepkörről?
Nem örököltem ezt a titulust, mert mikor idekerültem, akkor úgymond nulláról kezdtük a munkát. Mikor kezdtem Fehérváron, eléggé fiatal voltam, és ha jól emlékszem, akkor Góbi Ricsi volt a cséká. Őt sokan ismerik, hogy mennyire határozott és erős személyiség. Tudta vinni a csapatot a hátán. Tőle azt tanultam, hogy a befektetett munka megtérül, és fontos a példamutatás nemcsak a pályán, hanem azon kívül is. Továbbá nem a szavakban volt neki az ereje, hanem inkább a tettek embere volt. Ez az én filozófiám is, kevésbé vagyok vehemens verbálisan, viszont ha kell, akkor utolsó leheletemig küzdök a pályán. Pécsen Simon Balázs és Dragan Alekszics volt a csapatkapitány, míg Szolnokon Vojvoda Dávid és Milosevics. Ők is meghatározó szerepet töltöttek, illetve töltenek be. Példamutató és tiszteletet parancsoló személyiséggel bírnak.
Hogyan írnád le a vezetési stílusodat? Milyen módszerekkel szoktad motiválni a társaidat?
Mindenkivel abszolút jó kapcsolat próbálok kialakítani, legyen az magyar, vagy külföldi játékos. Igyekszem úgy tekinteni a társaimra, mintha egy nagy család lennénk. Nem szoktam nagy beszédeket tartani, vagy összehívni a fiúkat. Felnőtt emberek vagyunk, mindenki tudja, hogy egy hajóban evezünk. Ha kell, akkor egy-két jó szóval, poénnal oldom a feszültséget. Továbbá ahogy mondtam, a pályán nyújtott teljesítménnyel igyekszem motiválni a többieket.
És te miből meríted a motivációdat leginkább?
A kosárlabda iránti szeretetből, illetve a szurkolóktól kapott pozitív impulzusokból. Az is nagyon fontos természetesen, mikor az egész családom kint van a meccsen. Az leírhatatlan érzés.
Mi volt a legnagyobb kihívás, amivel eddig kapitányként szembesültél?
Nem nagyon tudok most konkrétan kiemelni egyet sem. Ha a közelmúltat tekintjük, akkor az Alba elleni Magyar Kupa bronzmeccs szünetében éreztem, hogy kicsit fel kell rázni a csapatot, és akkor hangosabban szóltam az öltözőben, hogy szedjük össze magunkat. Sikerült is, ami örök emlék marad nekem, és szerintem sokak számára Kecskeméten.
Mely tényezők szükségesek a csapategység kialakulásához?
Azt gondolom, hogy a legfontosabb, hogy próbáljuk meg elfogadni egymást a pozitív és negatív tulajdonságokkal együtt. Ehhez sok türelem és empátia kell, hiszen különböző habitusú emberek alkotnak egy csapatot. Szerencsére az én pályafutásom alatt az volt a jellemző, hogy hasonlóan láttuk a kosárlabdát, a világot, és így könnyedén tudtunk jó kémiát kialakítani. Szerintem az mutatja meg igazán egy gárda karakterét, hogy ha nem fut a szekér, akkor is össze tudnak zárni, és vissza tudnak találni a helyes útra.
Kiket tartasz példaértékű csapatkapitánynak a kosárlabda és más csapatsportok világából és miért?
A kosárlabdában Csiricset mondanám Szegeden. Néztem mindig őket, mikor ellenük játszottunk, ahogy összeborulnak, és beszédet mondott, ezzel fanatizálva társait. Más labdajátékból a magyar futball-válogatott csapatkapitányait emelném ki, Szalai Ádámot és Szoboszlai Dominikot. Mindketten vezéregyéniségek, akik karrierjükkel és motivációs beszédeikkel sokat adtak, vagy a mai napig is adnak a nemzeti együttesnek.
Szerinted mi egy csapatkapitány három legfontosabb tulajdonsága?
Lehet több is lesz. A türelmet már említettem, hogy miért fontos. A humorérzék sem árt, mert a mai világban ez sok feszültséget fel tud oldani. A kellő emberismeret is mérvadó, mert nem mindegy, kihez, hogyan közelítesz, vagy beszélsz. Utoljára, de nem utolsó sorban pedig határozottság, és önbizalom kell, hogy valaki vezére tudjon lenni csapatának.
Végezetül mit üzensz a csapattársaidnak és a szurkolóknak?
Szállóige már az öltözőn belül, hogy “sok sikert”, így ennél többet nem is tudnék mondani a csapattársaknak. Szurkolóinknak pedig azt, hogy maradjanak ilyenek, mert érezzük azt a szeretetet, amit felénk sugároznak a lelátóról. Mi is nagyon szeretjük őket. Igyekszünk meghálálni nekik jó játékkal a sok törődést.
Szerző: Komáromy András, 24-05-29 16:19