- 
A playout 1. fordulójában, Zalaegerszegen szenvedett Achilles-ín húzódást a csapatkapitány, Wittmann Krisztián. Szíve szerint már a pályán segítené a társakat, de még türelemmel kell lennie.
Hogyan zajlik a sérülés utáni rehabilitáció?
- Jól haladunk, persze ez egy lassú folyamat, türelmesnek kell lennem. Aki ismer engem, az tudja, hogy akár nagy fájdalmakkal is akarok játszani vagy edzeni. De ez most olyan, amivel nem nagyon lehet sietni. Szerencsére a stáb meg a csapattársak sokkal türelmesebbek, mint én. Minél előbb szeretnék visszatérni, de még nem lehet. Nem is csak elsősorban a rehabilitáció, hanem inkább a következő időszakra való felkészülés fontos most. Nem csupán meggyógyítani próbál a rehabilitációs stáb, hanem megelőzni a későbbi bajt, mert ebből azért sokkal nagyobb probléma is születhetett volna. Ha csak a sérülést nézzük, akkor viszonylag olcsón megúsztam.
A kispadról milyennek tűnik a csapat szereplése?
- Azokat a mérkőzéseket, amiket mindenképpen meg kellett nyernünk eddig a play-outban, azokat hozni tudtuk. Nagyon fontos lépés volt az első fordulóban, hogy Zalaegerszegen tudtunk nyerni, az jó helyzetet teremtett a folytatásra. A csapat jól játszik, abszolút nem látszik, hogy én nem vagyok most ott a pályán. A fiatalok is nagyon jól szállnak be a mérkőzésekbe, Pécsen szinte csak fiatal játékossal álltunk ki, ott is helytálltak. Természetesen az utolsó öt meccsen is mindent megteszünk majd, próbálunk minél több győzelmet szerezni. Bizakodó vagyok. Abszolút a mi kezünkben van a sorsunk, szerintem a következő meccseken már eldől, hogy megőrizzük A-csoportos tagságunkat.
És az már eldőlt-e, hogy jövőre is Wittmann Krisztiánnal vág neki a szezonnak a Kecskemét?
- Nagyon szeretnék még egy évet játszani, úgy gondolom, hogy még tudok segíteni a csapatnak és ezért mindent meg is fogok tenni a rehabilitációs időszakban. És szerintem ez lesz az utolsó évem is. A karrierem során próbáltam minden felkészülési időszakot maximálisan kihasználni, de az utolsó idényre azért szeretnék még jobban felkészülni.
Ivkovics Sztojan a közösségi médiában osztotta meg gondolatait arról a sajátos jubileumról, hogy húsz éve folyamatosan együtt dolgozik Wittmann Krisztiánnal. Milyen érzés volt ezt olvasni, és látni a közös képeket?
- Különleges érzésekkel tölt el. Mindig kedves és szép emlék marad ez a húsz év, ami így kimondva is elképesztő szám, mégis, mintha tegnap lett csak volna a kezdete Pécsen. Mindig megvolt a kölcsönös bizalom és tisztelet egymás felé. Nagyon sokat köszönhetek neki, és remélem, hogy cserében én is vissza tudtam adni valamit neki. Húsz év nem kis idő. Kevesen mondhatják el, hogy ennyi időt ugyanazzal az egy edzővel dolgoznak végig a karrierjük során. Nagyon büszke vagyok, hogy ez így alakult. A pályán újabb húsz év már biztosan nem lesz közösen, de a kiváló kapcsolat szerintem életünk végéig megmarad, és ez örömmel tölt el.
Szerző: Komáromy András, Ma, 09:18