- 
Közel 20 éve már, hogy megkezdte NBI-es pályafutását a magyar kosárlabdában Wittmann Krisztián, a Duna Aszfalt-DTKH Kecskemét csapatkapitánya. Akkor még nem gondolta, hogy majd az 500. bajnoki meccsére készülhet a legjobbak között, ám szerdán ez a nap is eljön. A honi kosárlabda legendájává avanzsált játékossal tekintettünk vissza fontos pillanatokra, eseményekre.
2003 októberében, a székesfehérvári csapatban léptél először pályára az NBI-ben, viszont én most inkább a kecskeméti élményeidre lennék kíváncsi. Emlékszel-e még, mikor ide érkeztetek Pécsről?
- 2009-ben jöttem Kecskemétre, nemcsak én, hanem Sztojan edzőként és több játékostársam is. Teljesen ismeretlen közeg tehát nem fogadott. Az egyből látszott, hogy a szurkolók, a város befogadó közösség, mindnyájunkat nagy szeretet övezett. Már akkor érezhető volt, hogy családias közeg a kecskeméti. Ez a mai napig megvan. Sokszor ismételjük ezt, de valóban így van, itt mindenki segíti a másikat, összetartás van, mint egy családban. Ez szimpatikus volt, most is tetszik, ezért is kötődöm Kecskeméthez, és az itt élő, dolgozó emberekhez.
Melyik időszak számodra a legkedvesebb? Az idei év a kupa bronzéremmel gondolom ide sorolandó…
- Igen, ez az év abszolút a kiemelkedőek közé kerül. 37 éves leszek, ne legyen így, de lehet ez az utolsó érem, amit nyertem játékosként. Boldog vagyok, hogy ezt Kecskeméten, a KTE-vel sikerült begyűjteni. Ez számomra egy arannyal felérő medál!
Itt éltek feleségeddel, két gyermeketekkel, és már többször említetted nyilatkozataidban, hogy Kecskeméten képzelitek el a jövőtöket. A családias közegen túl, mi az, ami miatt így döntöttetek?
- Itt érezzük magunkat teljesen biztonságban, stabil háttér van a kosárlabda mögött. Mindig számíthattunk a klubvezetésre, dolgozóira, bármiben is kellett segítség. A város adottságai is természetesen kedvezőek családunk számára, szeretünk itt élni. Közel vannak a nagyszülők is, viszonylag egy távolságra vannak tőlünk, úgyhogy abszolút ideális ez a hely nekünk.
Az NBI-es csapaton túl az utánpótlásban, az Akadémián is szerepet vállalsz, ha időd engedi. Az edzői pálya is motivál annyira, mint most a profi karrier?
- Jelen pillanatban viszonylag keveset tudok segíteni az U18-as csapatnál, de a meccseken ott vagyok mindig, és amiben tudok tanácsot adni, abban igyekszem a legjobb tudásomat adni, tapasztalataimat megosztani. Nekem nagyon tetszik ez az utánpótlásnevelés vonal. Felemelő érzés azt látni a gyerekeken, hogy figyelnek, megfogadják a tanácsokat, és ha sikerül megvalósítani is ezeket a pályán, az tényleg nagy dolog. Ez a szépsége az edzői pályának. Most még erre nem tudok száz százalékosan összpontosítani, jelenleg a felnőtt csapat sikeressége van prioritásban. A jövőben viszont szeretnék edzőként dolgozni, tanítani egyértelműen.
Ha az edzői karrier szóba került, akkor nem mehetünk el azok mellett sem, akiknek sokat köszönhetsz. Kik azok a személyek, akik meghatározó alakjai pályafutásodnak?
- Igazából minden edzőmnek hálás vagyok a kezdetektől, nélkülük nem juthattam volna évről-évre előrébb, egészen az NB I-ig. Nem titok, hogy Ivkovics Sztojannal különleges kapcsolatom van, szinte a pályafutásom 90%-ban ott volt. Neki nagyon sokat köszönhetek. Forray Gáborral is sok éven át dolgoztunk együtt, most is együtt érjük el a sikereket. Váradi Kornélt is szeretném megemlíteni, hiszen az U18-as csapatnál dolgoztunk korábban együtt edzőként, illetve játékosa is voltam nem is olyan rég. Őt is nagytudású szakembernek tartom. Mindenkinek szeretném megköszönni, aki valaha edzőm volt, mert hozzájárultak ahhoz, hogy fejlődni és bizonyítani tudjak, eljussak idáig.
Szerdán hazai pályán jön karriered 500. élvonalbeli meccse. Milyen érzések vannak benned?
- Biztos lesz bennem egy különleges érzés. Őszintén megvallva nem szoktam a saját statisztikáimat böngészni, számomra nem ez a legfontosabb. Nyilván ez egy fontos és nagy szám, és talán sosem gondoltam, hogy eljön ez. Nagyon örülök neki, hogy hazai közönség előtt játszhatom ezt a mérkőzést. Itt lesz az egész családom, és ez egy óriási dolog, hogy együtt élhetjük meg.
Karriered végéig szóló szerződésed van a klubbal, így remélhetőleg még jó pár meccsen szurkolhatunk neked és a csapat sikereinek. Volt már rá példa, hogy 40 évesen is aktívan játszottak az élvonalban.
- Most úgy érzem, hogy tudok játszani addig, ameddig te mondtad. Örülök neki, hogy olyan állapotban vagyok fizikálisan és mentálisan is, hogy még tudok a csapat hasznára lenni. Nem akarok konkrét számokba bocsátkozni, de még sokáig szeretnék játszani!
WITTMANN KRISZTIÁN
Első mérkőzés: 2003. október 4., Albacomp-Nyíregyháza 105-81
Szezon mérkőzésszám
2003-04 (Albacomp) 17
2004-05 (Albacomp) 17
2005-06 (Albacomp) 5
2006-07 (PVSK) 36
2007-08 (PVSK) 18
2008-09 (PVSK) 34
2009-10 (Kecskemét) 30
2010-11 (Kecskemét) 31
2011-12 (Kecskemét) 29
2012-13 (Kecskemét) 28 (NB I B, nem szerepel az összesített számban)
2013-14 (Kecskemét) 33
2014-15 (Szolnok) 17
2015-16 (Szolnok) 37
2016-17 (Szolnok) 37
2017-18 (Kecskemét) 39
2018-19 (Kecskemét) 37
2019-20 (Kecskemét) 21
2020-21 (Kecskemét) 35
2021-22 (Kecskemét) 26
ÖSSZESEN 499
Ezzel jelenleg 5. az aktív játékosok között a lejátszott első osztályú bajnoki mérkőzések listáján. A sorrend: Ferencz Csaba, Szabó Zsolt, Tóth Ádám, Hendlein Roland, Wittmann Krisztián.
Játék a számokkal: ha figyelembe vennénk azt, hogy Wittmann Krisztián a 2014-15-ös idényben a Szolnokkal nem szerepelt a bajnokság alapszakaszában (a csapat az ABA ligában játszott), valamint a KTE-vel a 2012-13-as bajnokságban az NB I B-ben indult, átlagos meccsszámokkal számolva most ő lenne a második Ferencz Csaba után.
Wittmann Krisztián ebben a 18 idényben kétszer lett aranyérmes, kétszer ezüstérmes és kétszer bronzérmes a magyar bajnokságban.
(Köszönet az együttműködésért a kosarstat.hu-nak)
Szerző: Komáromy András, 22-04-04 12:03